Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mongol Futóegér:

1. Eredet, történelem

  A mongol futóegerek a Rodentia (rágcsálók) osztályába tartoznak, ezen belül pedig a Cricetidae családba, akárcsak a hörcsögök. Vagyis közelebb állnak a hörcsögökhöz, mint az egerekhez vagy a patkányokhoz. Latin nevük: Meriones unguiculatus. A mongol futóegerek a mongóliai vadonból származnak, ahol félsivatagos területeken és sztyeppéken élnek. Ebben a biotópban nyers, szélsőséges körülmények uralkodnak. A futóegereknek élőhelyükön nincs sok természetes ellenségük, csak a ragadozó madarak és a kígyók jelentenek rájuk veszélyt. De ezek a kisrágcsálók hatalmasat tudnak ugrani, így elmenekülve a ragadozók elől. A mongol futóegereknek is megvannak a sivatagra jellemző tulajdonságaik. Így például nagyon jól hallanak, és természetesen tudnak vizet tárolni zsírsejtjeikben. Nagyon gazdaságosan bánnak a vízzel. Nagyon kevés vizeletet ürítenek és nagyon száraz a székletük. Azonban a mongol futóegerek nem tipikus éjszakai állatok, ellentétben a sivatagi élőlények többségével. Üregeikben maradnak a nap legforróbb és leghidegebb időszakaiban, de a köztes időben aktívak.

  Armand David küldött néhány "sárga patkányt" Észak-Kínából a Párizsi Természettudományi Múzeumnak 1866-ban. Ezeket a "sárga patkányokat" Milne-Edwards kutató Meriones unguiculatusnak nevezte el 1867-ben. Meriones görög harcos volt, aki fogakat viselt a sisakján, az unguis pedig a köröm latin neve. Így a mongol futóegér tudományos latin nevét "karmos harcos"-nak fordíthatjuk. :) A mongol futóegérnek rövid története van háziállatként. 1935-ben kb. 20 tenyészpárt fogtak be Mongólia és Mandzsuria keleti részén. Ezek a cinik lehetnek a ma házi állatként tartott futók ősei. Sikeresen tenyésztették őket Mongólián kívül, az 19301-as években importálták őket Japánba és 1954-ben Amerikába. Majd 1964-ben néhány pár érkezett az USA-ból Angliába. Ezekből az országokból terjedt el a mongol futóegér a világ más országaiba. Eleinte laborállatként tartották őket (még ma is végeznek rajtuk parazitológiai, viselkedési, fogászati, endokrinológiai és neurológiai kutatásokat), majd az emberek rájöttek, hogy mennyire megfelelő házi kedvencek lehetnek.

 

 

 

2. Tartás

Mielőtt megvennénk

Mielőtt beszereznénk első egérkénket, el kell döntenünk, hogy mit akarunk: Hányat akarunk tartani? Milyen színűt? Milyen neműt? Akarunk-e tenyészteni? Ezen kérdések megválaszolásában adnék néhány támpontot.
    - A mongol futóegerek társas lények és egyáltalán nem szeretnek egyedül lenni. Ezért legalább két állatkát tartsunk. A magányos állatok rövidebb életűek, kevésbé ellenállóak, gyakran túlsúlyosak és nem túl boldogok. Nehezebb őket megszelídíteni és általában kevésbé barátságosak. Ezért egy társ alapvetően fontos. Ha nem akarunk az állandó szaporulat miatt megőszülni, tartsunk egynemű ciniket. Ilyenkor legmegfelelőbb párban tartani őket, mert esetlegesen kitörhetnek hirtelen harcok több egynemű állatka között (főleg 3 vagy több nőstény együtt tartásakor lehetnek gondok a dominancia harcok miatt),
    - A szín kiválasztása abszolút ízlés dolga. Sajnos Magyarországon még nem található meg az a széles színválaszték, mely külföldön egyre elterjedtebb. De ezeknél az egyedeknél csak a külcsínben van különbség, alapvető tulajdonságaiban nem tér el a többitől.
    - Van, aki úgy dönt, hogy mongol futóegeret tenyészt. Ezt elsőre senkinek nem ajánlom! Addig senki ne fogjon e kis állatkák tenyésztésébe, míg nincs megfelelő tapasztalata tartásukkal kapcsolatban. Ha valaki mégis egy hím és egy nőstény mongolt akar beszerezni, készüljön fel a számtalan kisegérre és a rengeteg idegeskedésre, amit elhelyezésük okoz. Ha ezek után valaki mégis tenyészteni akar, olvassa el
erre
vonatkozó oldalamat!

 

Hová rakjuk?

  Még a beszerzés előtt gondoskodnunk kell állatkáink otthonáról. A legmegfelelőbb egy terrárium, dróthálós tetővel! Egy 40-90 literes terrárium ideális egy párnak, de természetesen ha több egerünk van, nagyobb hely is kell. A dróthálós tető pedig elengedhetetlen, akármilyen magas is a terrárium, ugyanis a mongol futóegerek hatalmasat tudnak ugrani. Vannak persze más megoldások is, mint a műanyag hörcsögpaloták vagy a különféle ketrecek/kalitkák. De ezeket nem ajánlom. A hörcsögpaloták rosszul szellőznek (így hamarabb büdösödnek), nehéz őket takarítani, ráadásul állataink hamar tönkretehetik őket állandó rágásukkal és így könnyedén kilóghatnak. A fémketrecek azért nem megfelelőek hosszú távra, mert a rácsokon keresztül hamar kiszórják az almot, beterítve a környezetüket, így naponta többször is fel kell körülöttük porszívózni. Emellett állandóan rágják a rácsot, ami őket és minket is idegesít. Sőt, ez a mániájuk ártalmas is lehet nekik, elveszíthetik orrukról a szőrt, rozsdafoltos lehet a bundájuk és a fogaikat is megsérthetik.
    Ha megvan az egérkék otthona, tegyünk bele búvóhelyeket és játékokat is. A legmegfelelőbb a fából vagy agyagból készült odúk. Ők is szívesen használják a mókuskereket, de ebből csak olyat vegyünk, mely fémből van (a műanyagot szétrágják) és zárt, hogy ne akadjon bele a farkuk.
    Alomnak legjobb a forgács, a kukoricacsutka vagy a homok (bár ez utóbbi hamarabb büdösödik). A forgácsnak nem kell illatosítottnak lenni, mert állatkáink nem szagosak, viszont egyes egyedek allergiásak lehetnek rá. A legjobb, ha próbálunk egy asztalossal beszélni, hogy elhozhassuk a "szemetet". (Én évek óta ilyet használok, s abszolút bevált.) Emellett unaloműzőnek adjunk egérkéinknek szénát és WC-papír gurigákat vagy kartondobozokat, melyeknek felaprítása órákra leköti őket.

Mit egyen?

  A legfontosabb a kisrágcsálók etetésével kapcsolatban, amit mindig észben kell tartani, hogy a napraforgómag tele van zsírral! Imádják, az tény, de ha sokat kapnak, nagyon elhíznak. A megfelelő a cinik számára az állkereskedésekben kapható hörcsögeledelek, de ma már kapható speciálisan mongol futóegérnek gyártott eleségek is. A lényeg, hogy ne legyen benne sok napraforgómag, vagy inkább vegyük ki és tegyük félre. Emellett kaphatnak száraz macskaeledelt, ami főleg a vemhes vagy a kölykeit nevelő nőstényeknek fontos fehérjeforrás. Fontos, hogy kapjanak gyümölcsöt és zöldséget is, de csak mértékkel, mert ezek túlzott etetése esetenként hasmenést okozhat. Nálam a nagy kedvencek a banán, a répa, az alma, az őszibarack, a szőlő és a káposzta. Mivel a természetben is az étlapjukra tartozik, ajánlatos nekik rovarokat is adni. Én havonta legalább egyszer adok nekik liszkukacot, amiért mindig hatalmas bunyót rendeznek. Persze megértem, ha valaki nem lelkesedik ezekért a kis gusztustalanokért. Amúgy szinte mindent meg lehet velük kóstoltatni, de az alábbi szempontokat mindig észben kell tartani:
    - A szezámmag, a napraforgó és a mogyoró rengeteg zsírt tartalmaz, így könnyen elhízást okozhat. És ki szeretne egy hájas, lusta egeret?
    - A száraz tészta, a rizs és a bab vizet vonnak el a szervezettől, így kiszáríthatják egerentyűinket. Ennek tünete a vészes lesoványodás, sőt, ha huzamosabb ideig áll fenn ez az állapot, a pusztulásukhoz is vezethet.
    - A sok zöldség és gyümölcs krónikus hasmenést okozhat. El kell kerülni tehát a lédús eledeleket, mint a dinnye, a citrusok és a paradicsom.
    - Csínján kell bánni a cukorral is. A cukor - a növényekben található természetes cukrokon kívül - az egerek számára nem természetes. A cukros ételeket tehát mellőzzük, mert bár a cini kevés cukrot meg tud emészteni, de a túl sok cukorral elrontja a gyomrát és megbetegszik.
  Etetőtálkának megfelel mindenféle fém, kerámia vagy üveg edény. Műanyag semmiképp, mert percek alatt szétrágják! Persze az sem baj, ha nincs etetőtálka, hisz gyakran raktározzák a terrárium sarkában a finomabb falatokat.
  És mi van a vízzel? Sokan úgy gondolják, hogy sivatagi állatok lévén, nincs szükségük vízre. De ez nem igaz! Hiába adunk nekik lédús takarmányokat, nem tudhatjuk, hogy vízszükségletüket csillapították-e. Tehát mindenképpen szerezzünk be egy önitatót, ne hagyjuk állatkáinkat némán szenvedni!

Vásárlás

  Ha mindent előkészítettünk és eldöntöttük, hogy beszerezzük első állatkáinkat, útra fel! A legegyszerűbbnek a szomszédban vagy valamelyik bevásárlóközpontban található kisállatkereskedésbe való betérés tűnik. De ezt nem ajánlom senkinek! Sose vásároltam ilyen boltokban, mert igen borsos az áruk, gyakran nem egészségesek az állatok vagy beltenyésztettek, ráadásul a legtöbb helyen az eladó a cini nemét sem tudja jól megállapítani. Így előfordulhat, hogy a hazavitt 2 hím közül az egyik lefial, és jönnek a gondok... A legjobb, ha először körbenézünk a neten (akár ezen az oldalon is vagy a kapcsolódó linkeken), hisz gyakran találni elajándékozó egeret. A másik lehetőség, hogy kilátogatunk egy kisállatbörzére, ahol nagyobb a választék és a tenyésztőtől hasznos információkat is szerezhetünk. (Én mindig ezt a megoldást választottam eladásra és vételre is.) Azonban arról mindig meg kell győződnünk, hogy a kiválasztott cini szeme tiszta és fényes, farka végig szőrös, bundája selymes és nem borzos, és hogy egy állat nem tűnik betegnek a társai közül. Lehetőleg 2 azonos nemű, 6-8 hetes állatkát vegyünk, ekkor könnyen összeszoktathatóak. Ha két különböző helyről származó felnőtt állatot szeretnénk együtt tartani, akkor őket fokozatosan össze kell szoktatni. Ennek leghatékonyabb módszere itt található.

Viselkedés

  Minden futóegér egyéni beállítottságú. :)


Dobogás  A mongol futóegerek ha megijednek vagy ha izgatottak, a hátsó lábukra állba ritmikusan dobognak. Legtöbbször a veszélyt jelzik ezzel, s míg valaki leadja a vészjeleket, a többiek  mozdulatlanul hegyezik fülüket. Ilyenkor a legkisebb mozdulatra is a legközelebbi búvóhelyre rohannak. Ez akkor különösen vicces, ha több helyen tartjuk őket, s egymásnak üzennek dobolva. Hasonlóan dobognak a hímek párzáskor is, bár a gyakorlott fülnek könnyen megkülönböztethető. Ilyen esetekben a többiek nem izgatják magukat.

Tisztogatás   A tisztogatás nagyon fontos része a mongol futóegerek szociális életének. Nemcsak tisztán tartja őket, hanem a szociális viszonyokat is kifejezi. A domináns egyed ezzel jelzi elsőbbségét egy alacsonyabb cini fölött. Ha két egér találkozik, azzal fejezik ki nyugodt kapcsolatukat, hogy egymást megtisztogatják. Persze az egerek magukat is tisztogatják.

Verekedés   A verekedésnek két formája van: a játékos és a komoly verekedés. Játékosan általában a fiatal mongol futóegerek verekednek. Ilyenkor az egyik hirtelen ráugrik a másikra, majd elkezdenek birkózni. Az ilyen bunyók általában egymás tisztogatásával végződnek. Komoly verekedés esetén felborzolják szőrüket és egymás torkának esnek, estenként vér is folyhat. Ezekben az esetekben szinte lehetetlen őket kibékíteni, célszerűbb őket elválasztani. Komoly verekedésre leginkább akkor kerülhet sor, ha 2 mongol futóegér először találkozik, vagy ha a dominancia viszonyok bizonytalanná válnak a terráriumban. A verekedések megelőzése végett használjunk összeszoktató ketrecet és a nőstényeket párban tartsuk. Ha egy összeszokott csapatban tör ki a viszály, válasszuk szét a csoportot és figyeljük meg, ki a verekedős.


Ásás   Sokak szerint a mongol futóegerek legnagyobb hibája az, hogy megszállottan ásnak. De ez egyáltalán nem valami defekt, csak annak a természetes viselkedésnek a megnyilvánulása, hogy a vadonban bonyolult járatokat ásnak maguknak. Szóval inkább mélyen almoljunk be nekik, hogy megvalósíthassák önmagukat.

Kiszabadulás   A mongol futóegerek hihetetlenül tehetséges szabaduló művészek. Ezért nagyon fontos, hogy a terrárium tetején biztonságosan záródó hálós tető legyen. Ha mégis meglógott valamelyik cini, zárd egérmentes helyre a kutyát/macskát, csukd be az ajtókat és figyelj! Előbb-utóbb hallasz valami zörejt vagy látsz egy elsuhanó árnyat. Ekkor zárd be "légmentesen" a szobát, ülj le és várj! A cinik legyőzhetetlen kíváncsisága előcsalogatja őket, s ilyenkor könnyen elkaphatod (ne a farkánál!) vagy egy edénybe/dobozba becsalogatható. Ha máshogy nem megy, tegyél le a földre napraforgómagot, vizet, esetleg a ketrecét is, hátha erre előjön. De a legjobb befogós trükköket itt olvashatod.

Idegen futók és egyebek   Mi történik, ha két idegen mongol futóegér találkozik? Az esetek 99%-ban összeverekednek saját területüket védve. Amúgy nem szerencsés más állatokkal sem összeengedni őket. Nálam például a papagáj rendszeresen ki volt engedve és ha ugyanakkor futtattam a ciniket, a papagáj állandóan piszkálta/csesztette őket. Pár alkalom után az egérke megunta és revánsot vett. Alig tudtam kimenteni a jogosan mérges cini karmai közül a madarat, aki jó pár tollát elvesztette a bunyóban.

Vissza a lap tetejére

 

3. Tenyésztés

   - Vannak céljaid? A tenyésztés nem szól, és nem is szólhat arról, hogy egyszerűen csak sok kölyök szülessen. Nem lehet csak úgy összerakni egy hímet és egy nőstényt, és utána ülni, és várni, hogy mi fog történni. Ráadásul nem szólhat a profitról sem, hiszen ebből nem lehet megélni.
    - Van időd? Nem csak arra kell időt fordítani, hogy kitakarítsuk és megetessük az állatkákat. Sok foglalkozást igényelnek mind a szülők, mind a kölykök. Emellett sok időt lehet arra is száni, hogy megtaláld azt a tenyésztőt, akinek a számodra megfelelő színű egérkéje van. No és persze rengeteg időbe telik, míg elhelyezzük a születendő kölyköket. Egy pár élete során több mint 50 kölyökkel áldhatja meg gazdáját, ennyi állatnak pedig gazdát találni nem kis feladat! Persze időnként ilyenkor leadhatjuk őket a kisállatkereskedésben, de ez hosszú távon nem megoldás. Amellett, hogy egy felelősségteljes tenyésztőnek nem célja a petshopok számára kisegereket termelni, a legtöbb kereskedésben nem is veszik át a kölyköket ( vagy mert túltelítettek, vagy mert van saját tenyészpárjuk).
    - Van pénzed? Tény, hogy ha valaki párban tart mongol futóegeret, akkor mindig szükséges megvenni a terráriumot, az eledelt és az almot. De ha tenyésztésbe fogunk, számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy nem tudjuk időben elhelyezni a kölyköket. Ilyenkor még legalább egy terráriumra (de inkább kettőre, hogy a kicsiket nemek szerint elválasszuk a beltenyésztettség megakadályozása végett) és persze több eledelre és alomra van szükség.

Miután tisztáztuk a tenyésztés mellett és ellen szóló érveket, szerezzük be első tenyészpárunkat! Szerintem csak egy párral kezdjünk, mert több pár esetén hirtelen eláraszthatnak minket a kisegerek, akiket nem lesz hová rakni. Így az idegeskedés mellett rossz tapasztalatokat szerzünk. Szóval inkább csak egy, esetleg két párral kezdjük a tenyésztést, s esetleg idővel emeljük a számukat. A másik fontos dolog, hogy előbb alaposan tanulmányozzuk át a genetikát! Persze eleinte bonyolultnak tűnik, de egy kis időt ráfordítva mindenki megértheti. Segítségképpen én is készítettem egy oldalt a témáról, ezt is áttanulmányozhatjátok. Így legalább nem fogtok meglepődni, ha két különleges színű egyednek csupa egyszínű kölyke születik (p.: aguti). Ráadásul ha valamilyen egyedi színű egeret szeretnétek, fontos ismerni a genetikát. Persze nem mindenki a színe miatt szeretne tenyészteni, van olyan is, aki csak még több aranyos egérkét szeretne. De tény, hogy a változatos színű kölyköknek könnyebb gazdát találni. No, most akkor szerezzük már végre be a tenyészpárt! De felmerülhet valakiben, hogy miért mindig tenyészpárról beszélek, hiszen van, aki egy hímet és több nőstényt tart együtt. Azonban ez a módszer csak ritkán működik, s ilyenkor általában csak az egyik nőstény hoz kölyköket a világra. Ráadásul az ilyen csoportokban gyakoriak a verekedések, sőt a többi nőstény ellophatja vagy megölheti a kicsiket. (Nálam tényleg nem működött.) Van olyan is, aki a vadon élő egerekhez hasonlóan kolóniában tartaná őket (több hím és több nőstény együtt). De ezt szintén ellenzem, mert ilyenkor hatalmas területre van szükségük, ami nehezen biztosítható. De még így is gyakran felléphetnek területi és dominancia viták. A vadonban ugyanis csak egy nőstény fial. A kolónia többi női tagja az ő félig felnőtt lányai, akik hat hónapos korukig nem érik el az ivarérettséget, mert anyjuk gátolja növekedésüket. Mikor azonban elérik ivarérettségüket, két dolog történhet: 1. Az anya elzavarja a nőstényt, ami a fogságban nem történhet meg, így az könnyen megsérülhet vagy el is pusztulhat. 2. A fiatal nőstény zavarja el anyját és válik dominánssá. Ráadásul azt is kell tudnunk, hogy a vadonban a mongol futóegerek átlag 8-12 hónapig élnek, szóval én nem ragaszkodnék a vadonbeli életmód pontos utánzására. Ha viszont egy nőstényt akarunk több hímmel együtt tartani, az működik. Viszont a nőstény az összes hímmel párosodni fog, így nem tudhatjuk, melyikük az apa. Szóval mindenképpen azt ajánlom, hogy párban tartsuk az egereket, ha tenyészteni akarunk

  A tenyészpár tartására ugyan az vonatkozik, mint bármelyik más mongol futóegér tartására, amit itt olvashattok. Csak néhány kiegészítés: A tenyészpár, ha rokonok, legalább 3 generáció távolra legyenek egymástól, így kicsi az esélye az öröklött betegségek megjelenésének. A másik kiegészítés az elhelyezésre vonatkozik. A tenyészpárnak természetesen nagyobb hely kell a növekvő kölykök miatt. Ráadásul esetükben semmiképpen sem ajánlanám a kalitot. Ugyanis a kicsik kieshetnek a rácsok között vagy beleakadva megsérülhetnek (akár lábukat is elveszthetik emiatt).

  Ha összeszoktattuk párunkat, csak várnunk kell. A mongol futóegerek általában 3 hónapos korban válnak ivaréretté, de ha egy fiatal nőstény egy idősebb hímmel teszünk össze, korábban is születhetnek kölykök. A nőstény addig úgyse fog megfoganni, amíg nem tudja kölykeit kihordani gond nélkül. Ha már ivaréretté vált, a nőstény 4-6 naponta ivarzik és ilyenkor párosodhat a hímmel. Egy ivarzás során a pár többször is párosodik, s közben a hím ritmikusan dobog a lábával. A vemhesség a 18. nap körül kezd láthatóvá válni, a nőstény ekkor kezd el kigömbölyödni (természetesen egyedi eltérések lehetnek). A 23-25. napon már biztosak lehetünk a vemhességben, s a párzást követő 25-27 napon fognak megszületni a kölykök. Egy alom általában 3-8 kölyökből áll, melyek csupaszon és vakon jönnek világra, viszont nagyon hangosak, főleg az első néhány napon. A nőstények általában kora hajnalban fialnak, s már a fialás után ismét párosodhatnak a hímmel. Ez természetes és nem okoz gondot, hiszen emellett ellátja anyai feladatait is a nőstény. A következő embriók nem inplantálódnak addig, míg az aktuális alom nem lesz párt hetes, így a nőstény nem fog kimerülni. A fialás után nem kell eltávolítani a hímet, nem fogja bántani a kicsiket. Az anya 2-3 napig nem engedi őt vissza a fészekbe, de utána aktív résztvevője lesz a gyereknevelésre. Ezért csak akkor vegyük ki az apát (és csak 1 napra), ha nem akarjuk, hogy a nősténnyel újra párosodjon. A kölykök nevelését egyébként teljesen a szülőkre bízhatjuk. Sokan úgy gondolják, hogy nem szabad addig a kicsikhez nyúlni, míg azok szeme nem nyílt ki. De nyugodtan hozzányúlhatunk a kölykökhöz már előbb is, de azért ha nem muszáj, legalább egy hétig hagyjuk békén a kis családot. Ha lehet, ne takarítsuk egy ideig a terráriumot (én mindig a várható fialás előtt 1-2 nappal még kitakarítom, hogy sokáig ne kelljen az anyát zargatni), mert a nőstény nem szereti, ha szétrombolják fészkét. A fészek újraépítése ugyanis akár 45 percbe is beletelhet, eközben kicsinyeik pedig fagyoskodnak. A kölykök 3-4 napos korukban már hallanak és a 10-dik nap környékén már szőrösödnek, így színük is megmondható. Nagyon fontos, hogy rendszeresen kézbe vegyük őket és hozzászoktassuk a simogatáshoz. Viszont legyünk óvatosak, mert az izgő-mozgó kölykök könnyen "kiugorhatnak" a kezünkből, s ez az életükbe is kerülhet. A szemük 16-21 napos korban kezd kinyílni és e körül a kor körül kezdik el kóstolgatni a száraz táplálékot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy már el lehet őket választani, hisz ekkor még nem élnének meg szüleik nélkül. Az elválasztásukra a legmegfelelőbb idő 6 hetes koruk körül van, de 8 hetes korukig is maradhatnak szüleikkel, ha elférnek a terráriumban. Célszerű azonban nemek szerint szétválogatva közös terráriumba tenni a fiatalokat, akár más, hasonló korú almok egyedeivel együtt. Az idegen kölykök érkezésekor előfordulhat tömegverekedés, de ez általában ártalmatlan. Ekkorra azonban már célszerű eldönteni, hogy meg akarjuk-e valamelyiket tartani, s akkor őt párjával együtt költöztessük új helyre, a többieknek pedig keressünk új otthont.

Vissza a lap tetejére

 

4. Genetika

 Bevezetés, alapok

  Az  élőlények tulajdonságait a sejtjeikben levő DNS határozza meg, s a benne tárolt információt utódaikra átörökítik. A DNS az örökítő anyag, s benne azok a szakaszok, melyek meghatározzák az egyes tulajdonságok természetét, a gének. Vagyis valójában nem a tulajdonságok öröklődnek, hanem a gének, melyek meghatározzák őket. A gének miatt létrejött külső megjelenését, megfigyelhető tulajdonságokat nevezzük fenotípusnak. Ezek genetikai háttere, vagyis az adott fenotípushoz tartozó gének felsorolása a genotípus.
    A természetben egy adott génnek különböző változatai lehetnek, ezeket a génváltozatokat alléleknek nevezzük. Az egerek szőrszínének meghatározásában részt vevő gének esetében is egy gén 2 allélből áll. Az öröklődés során a kölyök az adott gén egyik allélját az apjától, a másikat az anyjától kapja. Ha az adott gén helyén 2 egyforma allél áll, akkor homozigóta, ha 2 különböző , akkor heterozigóta az állat az illető génre nézve. Leginkább a heterozigóta állatoknál meghatározó a domináns-recesszív öröklődésmenet. Ugyanis ilyen esetekben a domináns allél elnyomja a recesszívet, így a fenotípusban csak a domináns allél által meghatározott tulajdonság fog megjelenni.
  A genetikában az egyes géneket betűkkel szokták jelölni. A domináns allélt nagybetűvel, míg a recesszívet kisbetűvel.

A mongol futóegerek színeit meghatározó gének

   Nos, az alapfogalmak után nézzük a mongol futóegerek esetét. Náluk 6+1 gén együttese határozza meg a szőrszínt. De ettől nem kell megijedni, egyesével lassan megnézzük:

A-gén határozza meg, hogy egyszínű vagy fehér hasú lesz-e az egér. A fehér has pedig dominál.

C-gén a szőrszín egészét határozza meg. Az A-génnel ellentétben ennek két recesszív allélja van, a c[h] és a c[b] (bár ez utóbbi Magyarországon még nem található meg). Nincs c allél, vagyis ha a szülők biztos nem hordozzák se a c[b], se a c[h] allélt, akkor ez egér CC genotípusú. A c[h] allél világosítja a szőrszínt, míg a c[b] a colorpoint gén - ezen egerek esetében világosabb testszínűkből jól kiugranak sötétebb végtagjaik (mint a sziámi macskáknál).

D-gén a szín mélységét kontrollálja.

E-gén a szőr sárga és fekete pigmentjeinek arányát határozza meg. Az 'E' a domináns allél, míg a recesszív az 'e' és az 'e[f]' - ez utóbbi hatására a kölyök színe idővel elveszíti aranyló fényét, s kifehéredik (ezeket schimmeleknek nevezzük). Meg kell jegyezni, hogy az e-allél dominánsabb mint az e[f]-allél, vagyis az ee[f] genotípusú egérke is úgy néz ki, mit az ee genotípusú.

G-gén meghatározza a szőr fekete színének intenzitását. Itt csak egy domináns és egy recesszív allél van. Ha 'gg' genotípusú az egérkénk, akkor szürke színű lesz, nincs benne sárga.

P-gén leginkább szemszínt határozza meg, de hatása van a szőrzet világosságára is. A domináns allélt hordozóknak fekete a szeme és a színük nem változik, míg a homozigóta recesszívek szemei vörösek és világosabb a színük is.

Sp-gén, melyet két betűvel jelölünk, felelős a fehér pettyekért. A homozigóta recesszíveknek nincsenek fehér pettyei, míg a heterozigóták tarkák lesznek. Viszont nincsenek SpSp genotípusú mongol futóegerek, mert ezek életképtelenek és még az anyaméhben elpusztulnak. Vagyis a tarkaság domináns tulajdonság, azonban homozigóta formában életképtelenséget eredményez. Ezért 2 tarka egérnek kevesebb kölyke születik, s lehet köztük nem tarka is.

A mongol futóegerek színei

színek

gének

vadas (golden agouti)

A- C- D- E- G- P-
arany (argentine golden) A- CC D- E- G- pp
krém (argentin cream) A- Cch D- E- G- pp
csincsilla (grey agouti) A- C- D- E- gg P-
colorpoint csincsilla A- cbcb D- E- gg P-
elefántcsont (ivory cream) A- CC D- E- gg pp
sötétszemű méz / algír (dark eyed honey) A- CC D- ee G- P-
sárga róka / rubinszemű méz (yellow fox) A- CC D- ee G- pp
sarki róka (polar fox) A- CC D- ee gg P-
barackszínű (apricot) A- CC D- ee gg pp
topáz A- Ccb D- E- G- pp
fekete (black) aa C- D- E- G- P-
kék (blue) aa C- dd E- G- P-
lila (lilac) aa CC D- E- G- pp
ezüst (dove) aa Cch D- E- G- pp
palaszürke (slate) aa C- D- E- gg P-
rubinszemű fehér (ruby eyed white) aa CC D- E- gg pp
dió (nutmeg) aa CC D- ee G- P-
ezüst dió (silver nutmeg) aa CC D- ee gg P-
vörös róka (argentine nutmeg/red fox) aa CC D- ee gg P-
burmai (burmese) aa cbcb D- E- G- P-
sziámi (siamese) aa chcb D- E- G- P-
vörösszemű fehér (pink eyed white) -- chch -- -- -- pp
hermelin (dark tailed white) -- chch D- E- -- Pp

 - : azt jelenti, hogy itt akár domináns, akár recesszív allél is állhat

  Ez még nem az összes színváltozat, van ezeken kívül még néhány különlegesebb. Ha ezekre vagytok kíváncsiak, nézzétek meg a The Gerbils Colour Palette című oldalon. A táblázatban oda írtam a színek mellé azok angol megfelelőjét is, így könnyben kiigazodhattok.
 

Az öröklődés

   Ez mind szép és jó, most már talán tudjuk, hogy milyen színű az egérkéink. De milyen színűek lesznek a kölykeik? Ezt a legjobban egy példán keresztül tudom szemléltetni. Párosítsunk mondjuk egy fekete hímet (aaCc[h]DDEEGgPp) és argentín arany (AaCCDDEEGgpp) színű nősténnyel. Mint már mondtam, a kölyök az adott gén esetében az egyik allélt a mamájától, a másikat pedig a papájától kapja. Azonban azt nem tudhatjuk, hogy a kettő közül melyiket! Ezét a legegyszerűbb, ha táblázatot készítünk minden génre nézve, úgy, hogy a táblázat oszlopai az apai allélt, míg sorai az anyai allélt jelzik. Így könnyen elkészíthetők a kölyök lehetséges génjei: 

  a a
A Aa Aa
a aa aa
  C ch
C CC cch
C CC cch

 Nem fogom most az egészet begépelni... :)
  Ha elkészítettük minden génre a táblázatot, már csak a lehetséges kombinációkat kell felírnunk és egyből kiderül, hogy milyen színű kölykök születhetnek az adott párosításból. A lényegét remélem értitek. Szóval az alábbi színű kölykök születhetnek a fenti párosításból:

   

<FONT face="times new roman,